-->

2012. november 25., vasárnap

Prológus

Levettem a polcról az egyik legvastagabb könyvet, és elkezdtem lapozgatni. Elég gyorsan belemerültem a történetbe, sajnos én mindig is ilyen könyvmoly voltam, számomra minden regény a csodával volt határos. Éppen elhatároztam, hogy megveszem, amikor hirtelen a földön találtam magamat.
- Bocsánat! - hallottam egy rekedtes hangot felülről.
- Semmi baj - tápászkodtam fel. Megtanulhattam volna már, hogy olvasás közben nem szerencsés sétálgatni.
- Hadd segítsek! - vette fel mellőlem a könyvet. - Jó választás!
- Köszönöm! - leporoltam a nadrágomat, és ránéztem. Az ereimben bizseregni kezdett a vér, a szívverésem hirtelen felgyorsult, és szédülni kezdtem. Nagyot nyeltem, és tekintetemet belefúrtam a smaragdzöld szempárba, miközben a regényt kosaramba ejtettem. Végtagjaim erőtlenek voltak, térdeim remegtek, pillangóim lágy táncot jártak gyomromban. Az ismerős arc most ott volt, tőlem egy lépésnyire, és én nem érinthettem meg.
- Hölgyem, jól van? - szólalt meg.
- Persze - túrtam bele a hajamba idegesen, és egy szó nélkül a pénztár felé igyekeztem. Nehezen tudtam megállni, hogy ne nézzek hátra, de muszáj volt. Inkább gondoljon bunkónak, minthogy beszélgetésbe kezdjen! 
Gyorsan kihalásztam a tárcámból néhány dollárt, és az eladó kezébe nyomtam, majd sietős léptekkel kisiettem az üzletből. Hátrafordulva még egyszer utoljára találkozott a tekintetem a gyémántok ragyogásával. Aztán ahogy távolodtam, ismét vége szakadt a lágy, zöld fény borította álomnak. 
Egy izzadtságcsepp cikázott le a homlokomon, és egyre csak a könyvet szorongattam, amihez hozzáért. Izgultam, mint egy tinilány, pedig az én történetemnek már vége volt. Nem ismert fel. Hogy is tette volna, hisz annak már több, mint öt éve! Bárcsak a saját emlékeimet is kitörölhetném!